Varga János - a mérnök, a tanár, az ember

Az én történetem is a születésemmel kezdődik, ami nem is olyan régen esett meg Cserekertben, egy elbűvölő, sajnos mára teljesen elnéptelenedett kis falucskában, Debrecen közelében. Gyermekkori botladozásaim után hamar rájöttem, hogy inkább a megfogható, bizonyítható, számokkal alátámasztható dolgok érdekelnek.

1968-ban Debrecenben a Mechwart András Gépipari Technikum tanulójaként végeztem. Ezután egyenes út vezetett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre (NME) -ma: Miskolci Egyetem-, ahol fizikát, matematikát is tanultam, majd 1974-ben lediplomáztam . Érdeklődésem töretlen volt, így elvégeztem egy mérnöktanári képzést a Budapesti Műszaki Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi karán, ahol "Vörösdiplomás" kitüntetéssel végeztem 1996-ban. Székesfehérváron és környékén tanítottam általános és középiskolákban, de ma már, nyugdíjasként a kutatásaimnak és a családomnak szentelem az időmet. A Budapesti Műszaki Egyetem és a Pannon Egyetem is felajánlotta, hogy doktoráljak, de ennek nem látom különösebb értelmét és hasznát, csak elrabolna az időmből 3 évet. 

Szakmai eredményeimet a Vörösmarty Rádió felkérésére készített rádióinterjúk és publikációk formájában ajánlom az ide látogatóknak. Hobbim a reál tárgyakon kívül is van, hiszen számomra az agy megmozgatása nem elég ahhoz, hogy teljes legyen az életem! Évek óta rendszeresen teniszezem, és ha tehetem, amatőr versenyeken is részt veszek.

Kedvelem - a fiatalként még versenyszerűen űzött - társastáncot, ennek a szenvedélyemnek is szívesen hódolok, amikor alkalom adódik rá.

Ezeken kívül még rendszeresen úszom és kerékpározok. Soha nem volt személyautóm, és most már nem is lesz, pedig van jogosítványom, de egész életemben csupán 50 órát vezettem.  Elmondhatom, hogy én nem szennyeztem a Föld légkörét, és jó példa vagyok arra, hogy a modern civilizációban kocsi nélkül is van élet.