110 évvel ezelőtt született Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus

110 évvel ezelőtt született századunk egyik legnagyobb fizikusa, akit bár Amerikában temetek el, de Magyarországon is meggyászoltak, hiszen 1902 november 17-én Budapesten látta meg a napvilágot.

Egyidős volt tehát a századdal, hosszú tevékeny élete során szinte számba nem vehető mértékben gazdagította a fizika tudományát, és mint mérnök is maradandót alkotott. Szilárd Leóval és Enrico Fermi Nobel-díjas fizikussal részt vett az első láncreakció (ezen alapszik az atomreaktor és az atombomba müködése) előállításában és az első atomreaktor létrehozásában.
Bár  kezdeményezője volt az Einstein által aláírt és Roosevelthez eljuttatott levélnek, melynek hatására az Egyesült Államok  elnöke elindította az atombomba előállítását célul kitűző úgynevezet Manhattan projektet, a már kész bomba ledobását -több fizikus társával együtt - ő is ellenezte.Tudományos és mérnöki tevékenységének jelentős részét az atomenergia felszabadításának és békés célú hasznosításának szentelte. Ma őt tartják a világ első reaktormérnökének.
Ezirányú tevékenységéért 1960-ban az USA-ban megkapta a Békés Atom díjat.

"A tudományos  elméknek az a galaxisa, amely az atomenergia felszabadításán dolgozott, valójában a Marsról érkezett látogatókból tevődött össze. De nehéz volt számukra, hogy idegen akcentus nélkül beszéljenek angolul,  ezért álcázásként magyarnak mondták magukat."-írja  szellemesen Fritz Houtermans, a csillagenergia nukleáris eredetének felismerője. Neumann János, Wigner Jenő, Szilárd Leó, Teller Ede és Kármán Tódor alkotta azt a kis csoportot, amely a számítógép, az atom- és hidrogénbomba, valamint a sugárhajtású repülőgép feltalálásával, illetve megalkotásában való részvételével hihetetlen mértékben gazdagította az Egyesült Államok tudományát, technikai potenciálját, és járult hozzá a nemzet védelméhez. Tudóstársaik intelligenciájuk és kreativitásuk elismeréseként maguk között marslakóknak nevezték őket.
"Minden magyar, akivel én eddig találkoztam, vagy intelligens volt, vagy szörnyen intelligens. Legtöbbjük túlságosan is eredeti." - jelentette ki Fermi baráti körben. Sajnos ma már egyetlen marslakó sem él (Teller Ede volt az utolsó). Az élő magyarszármazású Nobel-díjasok száma pillanatnyilag három.
Wigner Jenő az 1963 évi 50%-ban megosztott fizikai Nobel-díjat "az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kiváltképpen pedig az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért" kapta. Őt tekintik a magfizikai héj modell egyik megalkotójának, nevéhez fűződik a tükrözési invariancia lehetséges sérülésének jelzése,a barionszám megmaradás törvényének megfogalmazása, az első magreaktor megalkotása, és még számos tudományos eredmény.

Tanulmányait Németországban végezte, itt szerzett vegyészmérnöki diplomát és itt lett fizikus. Tanárai között kora leghíresebb tudósait találjuk, ő mégis Rácz Lászlóra emlékezett vissza legszívesebben, akitől Neumann Jánossal együtt matematikát tanult a Fasori Evangélikus Gimnáziumban, s akinek képe haláláig dolgozószobája falán függött. "Nemcsak tudást kaptam itt, hanem emberséget, elkötelezettséget a tudomány, a tudás és a tanítás iránt."- írja egyik visszaemlékezésében. Volt iskolatársával, legjobb barátjával, Neumann Jánossal és Albert Einsteinnel együtt hívják meg Amerikába, a Princetoni  Egyetem újonnan alapított kutatóintézetébe, 1930-ban. Haláláig az egyetem professzora maradt és tanítványai között több Nobel-díjast is találunk.

Még 80 éves korában is a fizikai több területén volt képes önálló tudományos kutatást folytatni.Talán senki más nem látta át a fizikát olyan mélyen mint ő. Önkritikusan mégis azt nyilatkozta, hogy a legújabb fizikai cikkek felét egyszerűen nem érti.

Wigner a mérnök

Mérnöki tevékenységét barátja Teller Ede így jellemezte: "Wigner Jenő nagyonsokban hozzájárult az első atomreaktor felépítéséhez. Ezt mindenki tudja. De azt talán nem értékelik eléggé, hogy a reaktort nem tapasztalatok és kísérletek alapján tervezték, hanem elméletileg. Olyan volt ez, mintha az emberek nem ismerték volna a kereket, és valaki az első kerék megtervezésével együtt az első vonatot is megtervezi."

Wigner ötlete volt, hogy a nagyteljesítményű nukleáris reaktorok hűtésére gáz helyett vizet kell használni, és a világon először ő javasolta, hogy ugyanezen vízzel kell lassítani a láncreakciót kiváltó neutronokat is. Ezek a vízlassításu reaktorok világszerte belső biztonsággal működnek. Ilyenek adják Pakson a Magyarországon termelt villamosenergia 40 %-át. A reaktorok tervezésén kívül számos amerikai vállalat hívta meg tudományos tanácsadás céljából. Egy ideig még az Atomenergia Bizottság tudományos tanácsadó testületének  is a tagja volt.

Wigner és a fizika

Einsteinnel ellentétben - aki azt vallotta, hogy: "az Isten nem kockázik"- a nem determinisztikus fizikai  világban hitt. Úgy vélte, hogy a mikrorendszerekre érvényes kvantummechanika és a nagyon nagy rendszerekkel foglalkozó relativitáselmélet között súlyos ellentmondás  van, és a két terület egyesítése egyenlőre nem sikerült. Vallotta, hogy a fizika nem alkalmazható minden természeti folyamatra, hogy belső ellentmondásai vannak. A fizika hasznáról úgy vélekedett, hogy, "majdnem mindaz, amit  hozzáadtunk az emberek kényelméhez, a felismert fizikai törvények hatására következett be."  Mint fizikus feltételezte, hogy léteznek bolygók, amelyeken ugyancsak kultúrával rendelkező lények laknak, és rájönnek arra, hogy itt a Földön is ilyenek élnek.Ugyanakkor pesszimistává tette az a tény, hogy a Földet még nem látogatták meg. ,,Talán úgy találták,hogy az ilyen kapcsolat nem elég érdekes. Talán úgy  döntöttek, hogy az ilyen kapcsolat előnytelenül befolyásolná más bolygók lakóinak tudományos kutatáson alapuló fejlődését..." -írta egyik munkájában.

Életében nagyon sok kitüntetést kapott. 1987-ben megkapta az ELTE tiszteletbeli doktori címét, és 1994. július 21-én a magyar kormánytól a KÖZTÁRSASÁGI  ÉRDEMREND kitüntetést, és ezzel együtt nyújtották át neki a Magyar Nukleáris Társaság  SZILÁRD LEÓ EMLÉKÉRMÉT.
Mindig magyarnak vallotta magát. A Magyar Köztársaság Zászlórendje kitüntetés átvétele után rendezett fogadáson megkérte a cigánybandát, játsszák el a kedvenc nótáját: Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs; és csárdást is táncolt a zenére. Különösen szerette a magyar költészetet, amelyről azt tartotta, hogy "van olyan kiváló, mint bármely másik". Beethovennel együtt vallotta, hogy "tartós örömet csak magadban és munkásságodban lelhetsz".
Még távozása is fizikusi volt. New Jersey-ben, 1995. január 1-én, tehát éppen perihéliumban (napközelpontban) halt meg, vagyis amikor a Föld a legközelebb(147,1 millió km-re) van a naphoz, és a legnagyobb a pályasebessége.